Kineziológiai tapasz, sérülésekre, fájdalmakra

Történelem – egy kreatív ötlettől a modern népszerűségig

2021.05.27 22:59

A kinesio tape-et eredetileg Kenzo Kase japán származású orvos-csontkovács alkalmazta először betegein az 1970-es évek végén, miután évekig kísérletezett az ízületi problémák gyors és fájdalommentes kezelésével. Addig csak merev kötéseket és ragasztószalagokat használtak az izmok, ízületek és végtagok gyógykezelései során, viszont Kase rugalmas, mozgékony pamut alapú szalagja forradalmi újításnak számított. A páciensek mozgását nem, vagy csak alig korlátozta a kinesio tape, így az ízületi- és izomproblémák gyógyulási ideje jelentősen lecsökkent.

Széles körű használatára viszont csak a 2000-es évek elején került sor, amikor Kenzo Kase személyesen Németországban kezdte el oktatni a kinesio tape alkalmazását. A megoldás egyre népszerűbbé vált a kezelőorvosok és a gyógymasszőrök körében, de több tudós szkeptikus maradt, és a tapasz sikerét betudta a placebo effektusnak. A világraszóló sikert pedig a 2008-as pekingi, és a 2012-es londoni olimpia hozta meg. Rengeteg sportolót lehetett látni a furcsa, színes tapaszokban – a kinesio tape ennek hatására gyorsan, nagy tömegekhez jutott el, és egyre inkább elismerték gyógyászati hatását. Napjainkban már szinte nem is látni olyan sportközvetítést, ahol ne viselne valaki ilyen kineziológiai tapaszt.

 

fájdalomcsillapító kinesio tape nyaki fájdalomrafájdalomcsillapító tapasz menstrucáiós görcsök enyhítésére

Kineziológiai tapasz törénete

Tudta, hogy a sportgyógyászatban használt tapaszok elődjeit már az ókori egyiptomiak és görögök is alkalmazták?

Akkoriban viszont még jócskán kevesebb eszköz, alapanyag és orvostechnikai tudás állt rendelkezésre. A gyantával ragasztott lenvászon szalagok rövid idő alatt megkeményedtek a testen, lehúzásuk igencsak fájdalmas lehetett. A gyanta ragasztórétegként való használatát egészen az 1880-as évekig bevált módszerként alkalmazták. A mull lapokat orvossággal itatták át és ennek segítségével ragasztották a beteg bőrfelületre. Ám ez nem bizonyult éppen bőrbarát megoldásnak, gyakran váltott ki különböző allergiás reakciókat és a bőrre való illeszkedése sem volt tökéletes. Paul Carl Beiersdorf német gyógyszerész viszont felfedezett egy anyagot, a maláj guttaperchafa tejnedvéből tudott előállítani egy kaucsukszerű anyagot, mely kiválthatta a gyantát. Így kezdődhetett el a ragtapaszok, ragasztószalagok forradalmi útja. Később Hermann Lohfink német terapeuta és munkatársa Hans-Jürgen Montag, aki később a német nemzeti válogatott sportorvosaként és a sport tapek szakértőjeként lett ismert beszámoltak arról, hogy a sérülések elkerüléséhez az öntapadó szalagok rendkívül hatékonyak. Az izmoknak, ízületeknek viszont nem feltétlenül a teljes mozgáshiány a leghatékonyabb, ugyanis a mozgáshiány hatására az izomállomány leépülhet és további izomfájdalmakat, nyirok- és vérkeringési zavarokat okozhat. Annak érdekében, hogy a kezelt testrész megőrizhesse a természetes mozgásfolyamatait szükség volt egy olyan új gyógyászati eszközre. Ekkor vált szükségessé, hogy létrejöjjön egy olyan szalag, ami nem sokkal később a kineziológiai tapasz lett. Dr. Kenzo Kase japán kiropraktőr főként idősek reumás betegségeinek gyógyításával foglalkozott. A kezelések alatt a betegek ízületeit sikerült megfelelően pozícionálnia, panaszaik enyhültek. Viszont amint hazatértek otthonaikba saját szokásaikhoz, felvették a helytelen testtartást, és a fájdalmak újra megjelentek. Így lassult a gyógyulás és a betegek fájdalmai felerősödtek. Először a meglévő az egészségügyben már megszokott tapek használatával próbálta az ízületet fixálni, de ezek a tépek túl merevnek és feszesnek bizonyultak. Túlságosan korlátozták a betegeket a mindennapi mozgásban, mindemellett bőrproblémákat és egyéb kiütéseket okoztak. Ekkor döbbent rá, hogy a tapasz, amit keres valójában még nem létezik, ezért fejlesztőmérnökök segítségével megpróbált kifejleszteni egy olyan szalagot, ami elég rugalmas ahhoz, hogy ne akadályozza az egyén mozgásszabadságát, és kellőképpen bőrbarát, ezáltal elkerülhetőek a bőrpanaszok. Tesztelések hosszú folyamata következett, melynek során kidolgozta a Kinesio Taping® teljes módszertanát. A módszer alkalmas arra, hogy segítségével a páciens ízülete a helyes pozícióban tartható a kezelés után, ezáltal a fájdalmak nem vagy csak később térnek vissza rendszerint alacsonyabb intenzitással. A teljesen természetes eljárásnak köszönhetően ezzel a non-invazív beavatkozással hosszú és rövidtávon egyaránt jelentős eredményeket lehet elérni akár kiegészítő terápiás kezelésként is. A kezdeti sikerek után a módszert sikeresen alkalmazta a saját kutyájánál is, mikor azt megsebesítette egy nagyobb kutya. Rövidesen sor került más állatoknál is a módszer tesztelésére. Napjainkban is rendszeresen alkalmazzák lovak mozgásszervi problémáinak kezelésére.